fekete színű csészegombák... részlet a Magyar Gombász c. újságban megjelent cikkemből

A tavasz hirnökei talpig feketében címmel megjelent a Magyar Gombász 2014. tavaszi számában egy írásom. 99. sorszámú bejegyzésként egy rövid részletet bemásolok ide

Ismerkedjünk meg közelebbről a tavaszi, fekete tömlősgombákkal!

"A Sarcosomataceae család e tagjait sötét szín (barna vagy fekete), bőrszerű állag, sekély vagy mély csésze alakú termőtest jellemzi. Nyéllel vagy anélkül nőnek tavasszal, kora nyáron talajba süppedt nedves ágakon, avaron. E családból három faj már személyes ismerősömnek mondható, így a Plectania melastoma (kis kehelygomba), a Pseudoplectania nigrella (ülő gyászos-csészegomba) és az Urnula craterium (fekete kehelygomba).

Mi dolguk van ezeknek a gombáknak kora tavasszal? Miért fekete a színük?

Ezekre a kérdésekre keresem a választ.

Már a hóolvadás előtt megkezdődik a levelek alatt, a földbe temetett ágakon, rothadó barkákon, tobozokon, korhadt tuskókon a tömlősgombák élete. Alig észrevehető méretük miatt nem ismerjük őket, gombászkönyveinkben sem esik szó róluk, hasznos, korhadékbontó tevékenységüket meg sem említik.

Kis kehelygomba (Plectania melastoma)

Kis kehelygomba fiatal példánya, fotó Szilvásy Dénes

Kis kehelygomba idősebb példányai

A kis kehelygomba fiatal korában gömb alakú, kis lyuk van a tetején, mely fokozatosan nyílik ki, és növekedve a kezdeti 0,5 cm átmérő akár a 2 cm-t is elérheti. Külső felületének alapszíne fekete, kis rozsdavörös szemcsék borítják, melyek érés során eltűnnek, a gomba lekopaszodik, legfeljebb a szájnyílás szélén marad meg a vörös szín.

A kehely belsejét borító termőréteg alatti húsos rész (excipulum) kocsonyás állagú, emiatt a gomba húsosnak, vastagnak tűnik, kicsi méretéhez képest. A gomba illata és íze édeskés. E gombaritkaság megjelenhet magányosan, de csoportosan is, lombos és tűlevelű erdőkben, ligetek szélén, eltemetett gallyakon, szederágakon. Termőideje tavasszal van.

Miért a fekete szín és a zselészerű anyag?

A sötét szín és zselészerű belső felveszi és megtartja a hőt, mely az aszkospórák gyorsabb megérését segíti elő.

Fekete kehelygomba (Urnula craterium)

© Fekete kehelygomba Dima Bálint felvétele

Nem egyedülálló eset a tömlősgombáknál, így a fekete kehelygomba is két néven szerepel a gombanevezéktanban. A tökéletlen formája (imperfekt alakja, aszexuális spórákkal vagy konídiumokkal szaporodik) veszélyes növényi kórokozóként van számon tartva és a Conoplea globosa nevet kapta. A Conoplea globosa parazita gomba, tölgy-, hárs-, bükk- és más keményfák fekélybetegségét okozza.

A tökéletes forma (szexuális spórákkal szaporodik) neve Urnula craterium.

A fekete kehelygomba lombhullató erdeinkben nő, korhadékbontó életmódot folytat. Az egyik első gomba, néha már az olvadó hóban is találkozhatunk vele, márciustól májusig. Bár sötét színe feltűnő lehetne, de az avartakaróban nehéz észrevenni. 

A fiatal termőtest hosszúkás, henger alakú, zárt, növekedése során, kinyílik, mély csésze/urnaformát vesz fel. A kerek nyílás széle rojtos, csipkézett marad. A kehely kívül bársonyos felületű, barnásfekete színű, a belsejét borító termőréteg színe ennél halványabb. A bársonyos felületet a „szőrök” okozzák, melyek valójában különböző hosszúságú, vastag falú hifák. A kezdetben kocsonyás termőtest, idősödve kemény, bőrszerű állagú lesz. A gomba 3–4 cm hosszú nyéllel kapcsolódik az aljzatához, tövében fekete a micélium színe.

A fekete kehelygombával –angol nyelvterületen az ördög urnájával – kucsmagombázás során is összefuthatunk, mivel már a hegyes kucsmagomba megjelenése előtt megkezdi földi pályafutását. Egyesével is, de gyakran csoportokban találhatjuk a talajon, észre sem véve a talajba temetett ágdarabot, melyből kinő. A kucsmagombavadászok jelző gombának tartják, megítélhetik a szezont e furcsa gomba jelenlétéből, avagy hiányából is.

Laboratóriumi körülmények között kimutatták, hogy bioaktív vegyületeket termel környezetében, amelyek képesek gátolni más gombák növekedését.

Ülő gyászos-csészegomba (Pseudoplectania nigrella)

ülő gyászos-csészegomba

A fekete termőtestek már a hó alatt fejlődésnek indulnak, s mire a hó elolvad, éretté válnak spóráik szórására. Kezdetben a termőtestek nagyjából gömb alakúak, de kifejlődve lapos csészeformát vesznek fel. A gomba külső és belső része is sötétbarna vagy fekete színű. A csésze belseje, mely a termőréteget tartalmazza fiatalon sima, idősödve ráncosodik. A csésze széle enyhén hullámos, olykor befelé görbülve kanyargós. A külső felületet finom barnásfekete szőr fedi. A szőrszálak hosszúak ugyan, de szorosan feltekertek, csavartak, ennek köszönhető a csészekülső molyhos megjelenése.

A termőtestek csoportosan, néha zsúfoltan nőnek, kis nyéllel vagy anélkül lehullott tűlevél avaron. A gomba plectasin nevű kémiai vegyületet termel, mely gátolja az emberi patogén baktérium a Streptococcus pneumoniae növekedését.

E tömlősgombák lágy korhasztást végeznek. Lágy (nedves) korhadás  erősen nedves fákon fordul elő, a fafelszín meglágyulásával érzékelhető. A lágy korhadás valójában a barna korhadás egyik sajátos válfajának tekinthető, mivel itt is megfigyelhető a faanyag barnulása. A lágykorhasztó fajok hifái a farostok belsejébe nőve bontják le főként a cellulózt, kis mértékben a lignint. A lágykorhasztóként eddig leírt több száz faj főként a tömlős- és a konídiumos gombák csoportjába tartozik.

Sajnos keveset tudunk ezeknek a gombáknak a lebontó mechanizmusáról, ellentétben a sokkal jobban tanulmányozott bazídiumos gombák barna- és fehérkorhasztásával."